vasárnap, december 13, 2009

Nyaralunk 3

Khao Lak – 7 nap

Az első nap bementünk a ’városközpontba’, ami egy utcából állt és lefoglaltuk Miki várva várt Similan szigeteki merülését. Ugyan a nemzeti park, ahol a sziget található hivatalosan csak nov.1-étől nyit, de szerencsére már most is indítottak túrákat. A világ legjobb merülő helyei között tartják számon.
Az idő most is meleg volt (kb.30 fok) 95%-os páratartalommal is akár. Szóval a 15 perces sétaút meglehetősen hosszúnak tünt, de szerencsére nem sokszor kellett megtennünk az utat, hiszen a szállodában minden megtalálható volt. Akkor most itt az ideje, hogy kicist leírjam a helyet, ahol az elkövetkezendő 7 napot fogjuk tölteni aktív pihenéssel. Táj jellegűt akartam, amit meg is kaptunk. A szálloda egy nemzeti park szívében fekszik a tengerparton. Mindenhol faburkolat, trópusi növények, nyitott helységek (étterem, masszázs, bár), 2 úszómedence, egy spa, a tenger 1 percnyi sétára a szobánktól. A személyzet nagyon barátságos, segítőkész és mosolygós. A szobánk tágas, erkélyes, légkondis egy bazi nagy kényelmes ággyal. Az egész villa-komplexum trópusi, dzsungeles hangulatot áraszt. Ja és ne felejtsem ki a hotel másik lakóját sem, a macskákat. Itt, Tájföldön mindenhol szabadon mászkáló kutyákat és macskákat lát az ember.

Az egyik emlékezetes napunk
Ébredeés után reggelizni mentünk. A reggeli itt is büfé jellegű volt, tehát minden volt, ami szem szájnak ingere. Utána még egy kis séta a parton, majd úgy döntöttünk, eljött az idő egy masszázsra. Lelazulva és széles, elégedett mosollyal az arcunkon megebédeltünk. A szálloda éttermének választéka nagyon széles ( táj ételektől, a steak-en át, a pizza-ig). Délutánra elerett az eső is, hiszen még ez az esős évszak vége. Mikit meggyőzve, lementünk a partra és életünk egyik legszebb élményében volt részünk. A víz meleg, kb. 28 fokos, a hűvös eső nagy cseppekben hullik ránk, előttünk a lemenő nap narancssárgára festi a vizet és az eget, hátunk mögött pedig még utoljára megvilágítja a pálmafákat, amit egy szivárvány és az esőerdő von keretbe. Mi pedig csak állunk egymást átölelve a térdig érő vízben, miközben a hullámok gyengéden csapdossák a lábunkat és nézzük a naplementét. Annyira hihetetlenül szép volt, hogy már tiszta giccs!!! 

Elefánt és a kajak túránk - Khao Sok

Mivel csak mi voltunk az egyetlenek, akik a túrára jelentkeztek, nagyon kellemesen telt a nap. Sokat beszélgettünk a túraszervezővel, aki söfőrködött is egyben és sok mindent megtudtunk a táj emberekről és az életükről. Amikor megérkeztünk az elefántokhoz, már többen is vártak a sorukra és pár perc elteltével a mi fánink is megérkezett. Hát mit mondjak. Nagyon érdekes élmény volt. A srác mellettünk és előttünk ment, közben nógatva az elefántot. Mivel korábbi tapasztalatokból már tudtam, hogy a lónak is 4 lába van, mégis nagyon könnyen meg tud botlani, nemcsak a szék korlátába kapaszkodtam, de Mikibe is. Ráadásul sokkal magasabb volt fáni, mint egy ló. Közben nyugtatóan dörmögtem fáninak és előre figyelmeztettem minden gödörre és csúszós felületre. Persze nem volt ok az izgalomra, hiszen nagyon okosak és hihetetlenül megfontoltan és óvatosan rakosgatta egymás elé a lábait. A széken ülni érdekes érzés volt, hiszen Miki kétszer olyan súlyos, mint én, úgyhogy próbált kissé középtájra helyezkedni. Visszafelé ez már meg volt oldva és mit mondjak, sokkal jobb volt, amikor Miki a fejére ült. Az út vége egy vízeséshez vezetett, ahol nézelődtünk még egy kicsit mielőtt visszaszálltunk volna fánira. Az egész kb.1,5 órát vett igénybe.
A folyóparton ebédeltünk majd mentünk a két órás kajaktúrára, ahol hátradölve szemléltük a tájat és élveztük, hogy nem nekünk kell evezni (ami az elején kicsit furcsa volt – nem hinném, hogy tudnék szolgákat tartani). Útközben még egy kígyót is láttunk.

Bangkok – utolsó nap
Nos ez már csak a vásárlásról szólt. Megkaptuk a szabótól Miki ingjeit, amiket megelégedésünkre nagyon jól megvarrták. Elmentünk az éjszakai piacra, ahol főként ruhákat ill. lakásba való dísztárgyakat árultak. Kb.este 11-kor sikerült elhagyni a piacot. Másnap pedig még több vásárlás után délután szomorúan szálltunk fel a gépünkre. Szívesen maradtunk volna még legalább egy hetet.

Képek Khao Lak-ról illetve Khao Sok-ról.