Nyaralunk 3

Khao Lak – 7 nap

Az első nap bementünk a ’városközpontba’, ami egy utcából állt és lefoglaltuk Miki várva várt Similan szigeteki merülését. Ugyan a nemzeti park, ahol a sziget található hivatalosan csak nov.1-étől nyit, de szerencsére már most is indítottak túrákat. A világ legjobb merülő helyei között tartják számon.
Az idő most is meleg volt (kb.30 fok) 95%-os páratartalommal is akár. Szóval a 15 perces sétaút meglehetősen hosszúnak tünt, de szerencsére nem sokszor kellett megtennünk az utat, hiszen a szállodában minden megtalálható volt. Akkor most itt az ideje, hogy kicist leírjam a helyet, ahol az elkövetkezendő 7 napot fogjuk tölteni aktív pihenéssel. Táj jellegűt akartam, amit meg is kaptunk. A szálloda egy nemzeti park szívében fekszik a tengerparton. Mindenhol faburkolat, trópusi növények, nyitott helységek (étterem, masszázs, bár), 2 úszómedence, egy spa, a tenger 1 percnyi sétára a szobánktól. A személyzet nagyon barátságos, segítőkész és mosolygós. A szobánk tágas, erkélyes, légkondis egy bazi nagy kényelmes ággyal. Az egész villa-komplexum trópusi, dzsungeles hangulatot áraszt. Ja és ne felejtsem ki a hotel másik lakóját sem, a macskákat. Itt, Tájföldön mindenhol szabadon mászkáló kutyákat és macskákat lát az ember.

Az egyik emlékezetes napunk
Ébredeés után reggelizni mentünk. A reggeli itt is büfé jellegű volt, tehát minden volt, ami szem szájnak ingere. Utána még egy kis séta a parton, majd úgy döntöttünk, eljött az idő egy masszázsra. Lelazulva és széles, elégedett mosollyal az arcunkon megebédeltünk. A szálloda éttermének választéka nagyon széles ( táj ételektől, a steak-en át, a pizza-ig). Délutánra elerett az eső is, hiszen még ez az esős évszak vége. Mikit meggyőzve, lementünk a partra és életünk egyik legszebb élményében volt részünk. A víz meleg, kb. 28 fokos, a hűvös eső nagy cseppekben hullik ránk, előttünk a lemenő nap narancssárgára festi a vizet és az eget, hátunk mögött pedig még utoljára megvilágítja a pálmafákat, amit egy szivárvány és az esőerdő von keretbe. Mi pedig csak állunk egymást átölelve a térdig érő vízben, miközben a hullámok gyengéden csapdossák a lábunkat és nézzük a naplementét. Annyira hihetetlenül szép volt, hogy már tiszta giccs!!! 

Elefánt és a kajak túránk - Khao Sok

Mivel csak mi voltunk az egyetlenek, akik a túrára jelentkeztek, nagyon kellemesen telt a nap. Sokat beszélgettünk a túraszervezővel, aki söfőrködött is egyben és sok mindent megtudtunk a táj emberekről és az életükről. Amikor megérkeztünk az elefántokhoz, már többen is vártak a sorukra és pár perc elteltével a mi fánink is megérkezett. Hát mit mondjak. Nagyon érdekes élmény volt. A srác mellettünk és előttünk ment, közben nógatva az elefántot. Mivel korábbi tapasztalatokból már tudtam, hogy a lónak is 4 lába van, mégis nagyon könnyen meg tud botlani, nemcsak a szék korlátába kapaszkodtam, de Mikibe is. Ráadásul sokkal magasabb volt fáni, mint egy ló. Közben nyugtatóan dörmögtem fáninak és előre figyelmeztettem minden gödörre és csúszós felületre. Persze nem volt ok az izgalomra, hiszen nagyon okosak és hihetetlenül megfontoltan és óvatosan rakosgatta egymás elé a lábait. A széken ülni érdekes érzés volt, hiszen Miki kétszer olyan súlyos, mint én, úgyhogy próbált kissé középtájra helyezkedni. Visszafelé ez már meg volt oldva és mit mondjak, sokkal jobb volt, amikor Miki a fejére ült. Az út vége egy vízeséshez vezetett, ahol nézelődtünk még egy kicsit mielőtt visszaszálltunk volna fánira. Az egész kb.1,5 órát vett igénybe.
A folyóparton ebédeltünk majd mentünk a két órás kajaktúrára, ahol hátradölve szemléltük a tájat és élveztük, hogy nem nekünk kell evezni (ami az elején kicsit furcsa volt – nem hinném, hogy tudnék szolgákat tartani). Útközben még egy kígyót is láttunk.

Bangkok – utolsó nap
Nos ez már csak a vásárlásról szólt. Megkaptuk a szabótól Miki ingjeit, amiket megelégedésünkre nagyon jól megvarrták. Elmentünk az éjszakai piacra, ahol főként ruhákat ill. lakásba való dísztárgyakat árultak. Kb.este 11-kor sikerült elhagyni a piacot. Másnap pedig még több vásárlás után délután szomorúan szálltunk fel a gépünkre. Szívesen maradtunk volna még legalább egy hetet.

Képek Khao Lak-ról illetve Khao Sok-ról.

Nyaralunk 2

Bangkok nyüzsgése után már vártuk a lazítást amit dél Thaiföld tartogatott számunkra.


Megérkezéskor Phuket-re Kata tengerpartra már csak egy kis vacsorára volt időnk és egy kis sétára. Rengeteg étterem, utazási irodák, üzletek és persze turisták ezen a tengerparti részen is, de közel sem annyi, mint a Patong tengerparton, ahol aztán igazán lehet bulizni.
Másnap indultunk ’speedboat’-tal egy egész napos túra keretében Phi Phi szigetére útközben érintve még más szigeteket is. A Phi Phi szigetek nemcsak a szépségükről híresek, hanem a Part című filmről Leonardo Di Caprioval, merthogy az egyik jelenetét itt forgatták. Hihetetlen szépségű hely. Sajnálom, hogy a képek nem tudják annyira visszaadni az élményt. A túra számos öböllátogatást, pipával való búvárkodást, Viking barlanghoz és a Majom szigetre való látogatást foglalta magába. A Majom szigeten nem tudtunk kiszállni, mert már dagály volt, de ez nem tartotta vissza a majmokat, hogy több méteres fákról leereszkedve felmerészkedjenek a hajóra a fincsi banánok kedvéért.
Másnap külön töltöttük a napot, mert Miki elment búvárkodni, én pedig az élet örömeibe vetettem magamat. Most már tudom, hogy milyen is az, amikor az árak nem számítanak ( hiszen minden borzasztóan olcsó) és bármit megengedhet az ember magának. Szóval, későn keltem (végre – a túrák miatt mindig reggel 6-7 felé kellett kellnünk) bár így lemaradtam a reggeliről, ami mellesleg nagyon széles körű választékkal bíró büfés reggeli volt. Sebaj, lementem a főutcára és egy jó könyv társoságában a kedvenc éttermünkben nyugisan megebédeltem. Kávézni átmentem a szomszédos kávézóba és még többet olvastam néha ki-ki bámulva az ablakon, beszívva magamba a hely varázsát. A szállodai kicsi pihi után a konditerem felé vettem az irányt, majd amikor már kellőképpen elfáradtam, levezetés képpen átmentem úszni az egyik úszómedencébe. Utána a nyugányon heverészve töltöttem még el egy órát. Ezután kaptam magam és elmentem egy egy órás jól megérdemelt masszázsra. Életem egyik legjobb masszázsa volt. De ne siessünk ennyire előre. Szóval ez egy exkluzívabb szalonnak tünt kívülről, ami belül is elmondható volt. Először megmosták a lábamat egy illatos lábfürdőben, majd egy papucsba belebújva követtem a masszőrömet egy hosszú, félhomályos, fehér függönyökkel elválasztott ”fülkékkel” teli szobába. A ”fülkék” meg voltak emelve és mindegyik közepén egy ágymatrac volt, párnával és fehér lepedővel leterítve. Itt át kellett öltöznöm az erre a célra odakészített fehér lenvászon nadrágba és ingbe. Így nem kellett olajat használni, amit egyáltalán nem bántam. Szó szerint a fejem búbjától a lábam ujjáig megmaszírozott a csajszi. Fantasztikus volt. Szinte más emberként léptem ki a szalonból. Na de hogy csináljak valami hasznosat is, amíg a férjemre várok, elmentem a kimosott ruhákért és lefoglaltam a másnap induló mimibuszt Khao Lak-ba. Miki olyan este 8-ra jött meg, a merüléseket élvezte, de kicsit kevesebbet nyújtottak, mint amire számított. Az estét egy vacsival és koktélozással zártuk.

Másnap reggel indultunk Khao Lak-ra, ahol az elkövetkezendő 7 napot töltöttünk.


De ezt majd a következő beszámolóban!

Képeket itt találtok.

Sz&M

Nyaralunk 1

Egy ideje már terveztük, hogy idén év vége felé hazalátogatunk és tudtuk, hogy az úton vissza a vörösföldre teszünk egy kis kétérőt kedvenc konyhánk hazájában. Június körül már kristályosodott az időpont, hogy mikpor tudunk menni (egész pontosan mikor engednek a bányából). Igy egy rövid kéthetes Magyarországi látogatás után felhúztuk a túrabakancsot és kalandra éhesen nekivágtunk Thaiföldnek ( 2 nap Bangkok, 3 nap Phuket, 7 nap Khao Lak, 1 nap Bangkok ).

Bangkok

A városra most 2 napunk volt. Elfoglaltuk a szállást, ami nagyszerűnek bizonyult, a régi város szívében, közel mindenhez. Megérkezés után rögtön nyakunkba vettük a várost kipróbálva a város egyik nevezetes járművét, a Tuk-Tuk-ot, engedve a vezetője rábeszélésének. Első megállónk a What Pho templom volt, a legrégibb templom a 16. sz.-ból, ami a hagyományos gógykészítmények és a tradicionális masszázs intézmény központja is egyben. Különböző részekre tagolódott, magába foglalva a híres fekvő buddha templomát is. A 45m méteres, aranyozott szobor lélegzetellálító volt. Minden templom előtt le kell venned a cipődet és csak így szabad bemenni és amennyiben le is ülnél a padlóra imádkozni (székek hiányában) a lábfejedet nem szabad a buddha felé fordítanod, ami minden templom oltárát alkotja, mert nagy illetlenségnek veszik. Voltak akikre rá is szóltak ezért, hogy ’rejtsék’ el a lábfejüket. Aztán, hogy legyen már valami biznisze is a Tuk-Tuk-os palinak, elvitt minket még egy pár be nem tervezett helyre (szabóság – ahol Miki méretre csináltatot ingeket magának, utazási irodák – ahol lefoglaltunk a másnapi túrát), hiszen ebből csurrant-cseppent neki rendesen. De közben teljesen meg is néztük ezt a városrészt. A márvány templom csodálatos volt a lemenő nap fényében, de sajnos már bemenni nem tudtunk. Aztán még pár templom következett és a napot az ismert táj tésztás egytálétellel fejeztük be (Pad Thai), amit az utcán főző árusoktól vettünk (a kérésednek megfelelően készíti el ott előtted az ételt) fillérekért. Hogy picit érzekeltessem az árakat íme egy kis példa.

	Thaiföld Fizetett Összeg (AUD)	Ausztrália Fizetett Összeg (AUD)
Étterem – Thai ételek	3 – 7	18 – 25
Étterem – Európai ételek	9	18 – 25
Masszázs (1 óra)	6 - 19	50 – 70
Koktélok	6 - 10	16 – 25

A második nap volt az én várva várt napom, hiszen egy egész napos túra keretében meglátogattuk a tigris templomot!!!!, az úszó piacot, Kwai folyót és a Hadi Múzeumot. A Tigris templomban a 40 tigris mellett szinte minden állat megtalálható szabadon. A helyiek a buddhista szerzeteseknek adták oda a kobór, sérült állatokat, így láthattunk szabadon legelő teheneket, bivalyt, őzeket, pávákat, tyúkokat és más házi állatokat. Na de akkor térjünk a lényegre: tigrisek. Egy katlanba kellett lemennünk, ahol legalalább 15 heverésző tigris na meg perszse a hosszú sorban gyűrőző turisták látványa tárult elénk. A tigrisek nem zavartatták magukat, hogy az emberek simogatják és fényképezik őket. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól meg volt szervezve. Amikor rádkerült a sor, a rád kiosztott két kislány közül az egyik kézenfogott, a másik pedig a fényképezőgépedet fogta mágához és indulhatott a ”menet”. Sorra odavittek a tigrisek háta mögé, ahol aztán csak te pózoltál, hiszen a tigrisek 90% aludt. Eszméletlen nagy élmény volt, hihetetlenül szépek és nagyon voltak és ott lehettünk mellettük!! Még Mikinek az arcáról sem lehetett letörölni az elégedett mosolyt. A szőrük eléggé durva volt, nem olyan selymes, mint a kis kölyök leopárdnak, amit etettem. Egy álom vált nekem valóra a templom meglátogatásábval. Miki mindig is mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egymás után váltja valóra az álmaimat J. A tigrisek amúgy a hiedelmekkel ellentétben nincsenek benyugtatózva. Napközben amúgy sem aktívak és mivel a szerzetesek nevelték fel őket, teljesen hozzá vannak szokva az ember jelenlétéhez. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ők ott szabadon élnek már kölyök koruk óta. Lehetett volna úgy is fényképezkedni, hogy az öledben van a fejük, persze megjegyzem eléggé borsos áron.
Az úszó piachoz egy hajóval jutottunk el, ahol ugyancsak hajóra szállva jártuk végig a piacot, meg-megállva a folyón áruló emberek hajója mellett. Természetesen ez ma már csak a túristákról szól.
A Kwai folyó, Halál Híd és a múzeum - a folyóban krokodilok élnek, úgyhogy felhívták a figyelmünket, hogy lehetőleg ne essünk bele a vízbe miközben a Halál Hídon próbálunk átmenni. A hidat a 2. világháborúban építették a japánok által fogjul ejtett katonák. A híd építésekor sok százan haltak meg, amit a híd neve is hűen tükröz.
A következő nap a királyi palota látogatása volt soron, ami ugyan olyan tátott-szájas csodálatot váltott ki belőlünk, mint a tigrisekkel való közeli találkozás. Az építészeti stílus lélegzetelállító. Az egyik templomban talalható a híres emeráld buddha. A márvány talpazaton állnak a bronz ’garudas-ok’ (félig ember, félig madár szobor), melyek az emeráld buddhához vezető aranyozott lépcső mellett helyezkednek el. A buddha egy üvegbúrában van elhelyezve az aranyozott oltár legmagasabb pontján. A 15. sz-i szobor igazából kicsi (66 cm magas és 48 cm széles) egyetleg egy jade féldrága kőből van kifaragva, meghazuttolva a szobor nevét. Sajnos nem lehetett képet készíteni róla.
A palotában a királyok 1946-ig éltek, ma már csak pár kományhivatalnak ad otthont.
Délután indultunk Phuket szigetére, ahol az elkövetkezendő 3 napot töltöttünk.

De ezt majd a következő beszámolóban!

Képek két külön mappában találjátok itt és itt.

Sz.

A Királynő születésnapja

A királynő születésnapját ünnepelte Ausztrália hétfőn, ami mindenki nagy örömére egy munkaszüneti napot jelentett. Kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőségeket, Batemans Bay felé vettük az irányt szombat reggel. Útközben megálltunk pár helyen, hogy ne kelljen 4 órát egyhuzamban levezetni. Az első kiterő Milton volt, egy kis
település, ahol éppen madárijesztő fesztivált tartottak, kirakodó vásárokkal, zenével és sok pici egyéb dologgal. Próbáltunk sok életképet késziteni Mikibá kérésére.
Mivel Miki éhes volt, bekeveredtünk egy kávézó-bár szerűségbe, ahol elfogyaszthatta élete első vegetáriánus hamburgerét, jó pár grimaszolás és hús utáni fájdalmas kiáltozás közepette, mivel utólag kiderült, hogy sikerült a városka egyetlen vega helyére beülni . Kiváncsiságomat kielégitve, én is megkóstoltam, és állitom, hogy az egyik legfinomabb hamburger volt, amit eddig ettem.
Második kitárő Ulladalla volt, ami egy kis tengerparti városka. Sétáltunk kicsit, megnéztük a kikötőt, majd sietve “Galambház Hegy“ felé vettük utunkat, amit legalább 10 perces keresgelés után sikerült megtalálni a GPS-en. Ez egy nagyon közkedvelt hely a turázók között, kb. 80.000 látogatnak el ide évente, hogy megcsodálják a 360 fokos panorámát. Nos fogalmam sincs, hogy Cook Kapitány miért pont igy nevezte el a hegyet, viszont az őslakosok által adott név mivoltát meg tudom érteni. Ők Didhol vagy Dithol –nak hivták, ami leforditva női mellet jelent  Ha megnézitek a hegyről készült képet világossá fog válni miért. Odaérve tábla jelezte, hogy kizárólag 4 kerék meghajtású járművel érdemes megközeliteni esős időben. De akkor már napok óta nem esett az eső, igy gondoltuk, adunk egy esélyt. Igy utólag átgondolva kissé merész vállalkozás volt a részünkröl, mert a hegyre vezető út agyagos volt, helyenként olyan szakaszokkal, ami kissé csúszósnak is bizonyultak. Amikor pedig elhaladtunk egy árokban becsúszott, elhagyatott terepjáró mellett, nos be kell ismernünk, hogy inunkba szállt a bátorságunk. Vissza is fordultunk mondván, hogy nagyon sok más csodálatos dolgot lehet még itt megnézni.
Mint például a következő állomásunkat: Pebbly Beach-et, ahol a mondás úgy tartja, hogy hajnalban és alkonyatkor a vadon élő kenguruk kijárnak “szörfözni“. Mi nem láttunk ugyan szörföző kengurukat, de nagy élmény volt kézből etetni őket.
Délutánra értünk Batemans Bay-be, ahol a másnapot töltöttük, sétálgatva, reggelizve és teát kortyolgatva egy tengerparti kávézóban, hajókat csodálva a kikőtőben.
Hétfőn 2 óra alatt értünk el a fővárosba, Canberra-ba. Megmondom őszintén, hogy én többet vártam volna egy fővárostól, főleg, hogy Canberrát ezzel a céllal is épitették. Gyalogosan pedig eléggé körülményes és hosszantartó lett volna megnézni a város nevezetességeit – másik rossz pont.
A Parlament és a Háborús emlekmű szép volt és meglepődve tapasztaltuk, hogy dijtalan volt a belépés mindkettő épületbe. Furcsa és bizsergetős érzés volt, hogy abban a teremben ülhettünk, ahol nap mint nap Ausztralia, a mi sorsunkról döntenek és vitáznak a politikusok.
Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat 850km levezetésével a hátunk mögött és már tervezem a következő uticélt is.

Szilvi

Képeket itt találtok

Állampolgársági teszt

Csak egy gyors hír, hogy múlt héten sikeresen abszolváltuk mindketten az állampolgársági vizsgát. A teszt ami 20 kérdésből állt és több lehetséges válaszból kellet kiválasztani a megfelelőt nem volt túl nehéz. A kérdések megválaszolására volt 45 perc, de én pl 4 perc alatt készen voltam vele. Érdekes, hogy amíg vizsgáztam volt akit megrántottak és volt akit figyelmeztetni kellet mert szótárt akart használni a vizsgakérdések megválaszolásához. A tankönyv nem volt túl terjedelmes (hja kérem ez nem európai történelem) mindössze 50 oldal, de sok érdekes (nem feltétlen hasznos) információt tartalamazott. Öszességében örülünk, hogy tesztet kellet írni mert legalább kicsit rákényszerítették az embert arra, hogy tanuljon választott otthonának múltjáról.

Az állampolgársági jelentkezéseket leadtuk online a vizsga után és most szépen várjuk mikor értesítenek a továbbiakról (ez elhúzódhat 3-8 hónapig is).

Üdv,
M.

Jelentkezünk

Megint csk eltelt egy kis idő mióta nem jelentkeztünk. Sokminden történt azóta, de persze egy sem egetrengető változás. Megvolt az első látogatónk otthonról Szilvi mamája személyében. Éva 3 hetet töltött nálunk és szerintem jól érezte magát. Csibe szabin volt vele és lelkesen vállalta az idegenvezető szerepét. Az első hét után már láttam, hogy a leányzó nincs hozzászokva a folyamatos talpaláshoz. Egyébként Éva pont a Csibe születésnapján érkezett, mint ajándék. No igen, nem csak én de a Csibe is itt ünnepelte a 30. születésnapját (Isten éltessen). A szülinpot egy kis éttermi kalória felhalmozással kötöttük egybe és a tetthelynek a Sydney Tower tetején, 250 méter magasan elterpeszkedő és teljes fordulatot leíó étterremet választottuk. A 3 hétből 3 napot a Hawkesbury folyón töltöttünk néhány barát társaságában. Kibéreltünk egy "Lakó hajót" és azzal hajózgattunk a folyón, estére mindíg kiválasztva egy öblöt, ahol horgonyt vetettünk és éjszakáztunk. Habár az idő nem volt a legjobb, hideg nem volt és a folyó csodálatos volt. Sok olyan helyen jártunk, ami a szárazföldről megközelíthetetlen. Hamár vizen voltunk persze pecáztunk (még halacskákat is fogtunk) és csobbantunk is egyet a hűvös vízben. Szóval az egész túra kellemes és relaxáló volt. A 3 hét hamar eltelt és Évának indulnia kellett haza. Csibe kicsit lógatta az orrát pár napig, de hamar rendbejött.

A szülinapi jándék az volt, hogy elmentünk a Star City kaszinóban megbúvó színházba és megnéztünk a híres (mint kiderült nem csak itt ozban) "Priscilla, Queen of the desert" musical-t. A történet három a másik nemhez vonzódó férfiről szól akik a Sydney éjszaka "királynői" és az ő utazásukról a nyüzsgő Sydney-ből a kontinens közepére Alice Springs-be. A darab remek volt, rengeteget nevettünk és csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Kis érdekesség, hogy a közönség jelentős része idős (jócskán 70 feletti) házaspárokból állt.

Pár kép a folyóról felkerült a szokott helyre, de még késöbb kerül fel pár egyéb kép is.

Üdv,
M.

Fészek 2

Szóval pár szó a fészekről.

A ház kint van Woodcroft-ban egy fiatal kb 12 éves kerületben, így ennek megfelelően a házak is ezt a korszakot képviselik. A házat nem rövidtávú befektetésnek szántuk, hanem arra, hogy a majdan gyarapodó családnak otthont jelentsen. Ennek megfelelően egy nem túl nagy, átlagos 4 szobás, két fürdős, dupla garázsos házikóra esett a választás. A környék csendes és habár közel (kb 3km-re) van a vadnyugat sokat emlegetett központjához, a környék teljesen eltér Blacktown-tól.

Itt megleshetitek a környéket hála az új Google Maps Street view fejlesztésének köszönhetően.


View Larger Map

Jó "sétát"

Hali,
M.