A Királynő születésnapja

A királynő születésnapját ünnepelte Ausztrália hétfőn, ami mindenki nagy örömére egy munkaszüneti napot jelentett. Kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőségeket, Batemans Bay felé vettük az irányt szombat reggel. Útközben megálltunk pár helyen, hogy ne kelljen 4 órát egyhuzamban levezetni. Az első kiterő Milton volt, egy kis
település, ahol éppen madárijesztő fesztivált tartottak, kirakodó vásárokkal, zenével és sok pici egyéb dologgal. Próbáltunk sok életképet késziteni Mikibá kérésére.
Mivel Miki éhes volt, bekeveredtünk egy kávézó-bár szerűségbe, ahol elfogyaszthatta élete első vegetáriánus hamburgerét, jó pár grimaszolás és hús utáni fájdalmas kiáltozás közepette, mivel utólag kiderült, hogy sikerült a városka egyetlen vega helyére beülni . Kiváncsiságomat kielégitve, én is megkóstoltam, és állitom, hogy az egyik legfinomabb hamburger volt, amit eddig ettem.
Második kitárő Ulladalla volt, ami egy kis tengerparti városka. Sétáltunk kicsit, megnéztük a kikötőt, majd sietve “Galambház Hegy“ felé vettük utunkat, amit legalább 10 perces keresgelés után sikerült megtalálni a GPS-en. Ez egy nagyon közkedvelt hely a turázók között, kb. 80.000 látogatnak el ide évente, hogy megcsodálják a 360 fokos panorámát. Nos fogalmam sincs, hogy Cook Kapitány miért pont igy nevezte el a hegyet, viszont az őslakosok által adott név mivoltát meg tudom érteni. Ők Didhol vagy Dithol –nak hivták, ami leforditva női mellet jelent  Ha megnézitek a hegyről készült képet világossá fog válni miért. Odaérve tábla jelezte, hogy kizárólag 4 kerék meghajtású járművel érdemes megközeliteni esős időben. De akkor már napok óta nem esett az eső, igy gondoltuk, adunk egy esélyt. Igy utólag átgondolva kissé merész vállalkozás volt a részünkröl, mert a hegyre vezető út agyagos volt, helyenként olyan szakaszokkal, ami kissé csúszósnak is bizonyultak. Amikor pedig elhaladtunk egy árokban becsúszott, elhagyatott terepjáró mellett, nos be kell ismernünk, hogy inunkba szállt a bátorságunk. Vissza is fordultunk mondván, hogy nagyon sok más csodálatos dolgot lehet még itt megnézni.
Mint például a következő állomásunkat: Pebbly Beach-et, ahol a mondás úgy tartja, hogy hajnalban és alkonyatkor a vadon élő kenguruk kijárnak “szörfözni“. Mi nem láttunk ugyan szörföző kengurukat, de nagy élmény volt kézből etetni őket.
Délutánra értünk Batemans Bay-be, ahol a másnapot töltöttük, sétálgatva, reggelizve és teát kortyolgatva egy tengerparti kávézóban, hajókat csodálva a kikőtőben.
Hétfőn 2 óra alatt értünk el a fővárosba, Canberra-ba. Megmondom őszintén, hogy én többet vártam volna egy fővárostól, főleg, hogy Canberrát ezzel a céllal is épitették. Gyalogosan pedig eléggé körülményes és hosszantartó lett volna megnézni a város nevezetességeit – másik rossz pont.
A Parlament és a Háborús emlekmű szép volt és meglepődve tapasztaltuk, hogy dijtalan volt a belépés mindkettő épületbe. Furcsa és bizsergetős érzés volt, hogy abban a teremben ülhettünk, ahol nap mint nap Ausztralia, a mi sorsunkról döntenek és vitáznak a politikusok.
Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat 850km levezetésével a hátunk mögött és már tervezem a következő uticélt is.

Szilvi

Képeket itt találtok