Élünk...

Bizony megint elég sok idő eltelt, valahogy az embernek nem nagyon van kedve irogatni. Sok minden történt utolsó jelentkezésünk óta, Csibe és Én is egy évvel bölcsebbek lettünk, átestünk első komolyabb megrázkódtatásunkon is egy betörés formályában, mikor is pár kedves régi családi értékünktől is megfosztottak (még jó, hogy a rendőrség mögött lakunk).

Meglátogattuk a családot is otthon, ami nagyon jót tett mindenkinek és minek következtében 6kg-t híztam majdnem 3 hét alatt, ami szép teljesítmény. Otthon nagyon rohanós volt a program és sajnos nem is sikerült mindnekivel találkozni, de hát ezen már kár keseregni.

Hazafele megálltunk pár napra Tokyo-ban ahol szintén érdekes szituba keveredtünk. Előrelátóan (vagy mert paranojás vagyok) még otthon váltottam egy kevés HUF-t JPY-ra, hogy a reptérről megtudjuk venni a vonatjegyünk a városba (meg vissza) illetve egy kis extra az első napra, mivel a tervek szerint az ausztrál ANZ VISA kártyával vetttem volna fel pénzt. Nos már csak annyi pénzünk volt, hogy a vissza vonatjegyet megvegyük, mikor akartam ATM-ből pénzt felvenni, de sehol nem fogadták el az ATM-ek a kártyám a VISA jel ellenére, szóval a végére annyi pénzünk maradt, hogy egy zacskó kenyeret vettünk, mit jóízüen fogyasztottunk hazai piritott kukoricával és némi gumicukorral. Szóval kalandos volt. Majd igyekszem pár képet felvarázsolni a netre.

Üdv,
M.