Nyaralunk 1

Egy ideje már terveztük, hogy idén év vége felé hazalátogatunk és tudtuk, hogy az úton vissza a vörösföldre teszünk egy kis kétérőt kedvenc konyhánk hazájában. Június körül már kristályosodott az időpont, hogy mikpor tudunk menni (egész pontosan mikor engednek a bányából). Igy egy rövid kéthetes Magyarországi látogatás után felhúztuk a túrabakancsot és kalandra éhesen nekivágtunk Thaiföldnek ( 2 nap Bangkok, 3 nap Phuket, 7 nap Khao Lak, 1 nap Bangkok ).

Bangkok

A városra most 2 napunk volt. Elfoglaltuk a szállást, ami nagyszerűnek bizonyult, a régi város szívében, közel mindenhez. Megérkezés után rögtön nyakunkba vettük a várost kipróbálva a város egyik nevezetes járművét, a Tuk-Tuk-ot, engedve a vezetője rábeszélésének. Első megállónk a What Pho templom volt, a legrégibb templom a 16. sz.-ból, ami a hagyományos gógykészítmények és a tradicionális masszázs intézmény központja is egyben. Különböző részekre tagolódott, magába foglalva a híres fekvő buddha templomát is. A 45m méteres, aranyozott szobor lélegzetellálító volt. Minden templom előtt le kell venned a cipődet és csak így szabad bemenni és amennyiben le is ülnél a padlóra imádkozni (székek hiányában) a lábfejedet nem szabad a buddha felé fordítanod, ami minden templom oltárát alkotja, mert nagy illetlenségnek veszik. Voltak akikre rá is szóltak ezért, hogy ’rejtsék’ el a lábfejüket. Aztán, hogy legyen már valami biznisze is a Tuk-Tuk-os palinak, elvitt minket még egy pár be nem tervezett helyre (szabóság – ahol Miki méretre csináltatot ingeket magának, utazási irodák – ahol lefoglaltunk a másnapi túrát), hiszen ebből csurrant-cseppent neki rendesen. De közben teljesen meg is néztük ezt a városrészt. A márvány templom csodálatos volt a lemenő nap fényében, de sajnos már bemenni nem tudtunk. Aztán még pár templom következett és a napot az ismert táj tésztás egytálétellel fejeztük be (Pad Thai), amit az utcán főző árusoktól vettünk (a kérésednek megfelelően készíti el ott előtted az ételt) fillérekért. Hogy picit érzekeltessem az árakat íme egy kis példa.

	Thaiföld Fizetett Összeg (AUD)	Ausztrália Fizetett Összeg (AUD)
Étterem – Thai ételek	3 – 7	18 – 25
Étterem – Európai ételek	9	18 – 25
Masszázs (1 óra)	6 - 19	50 – 70
Koktélok	6 - 10	16 – 25

A második nap volt az én várva várt napom, hiszen egy egész napos túra keretében meglátogattuk a tigris templomot!!!!, az úszó piacot, Kwai folyót és a Hadi Múzeumot. A Tigris templomban a 40 tigris mellett szinte minden állat megtalálható szabadon. A helyiek a buddhista szerzeteseknek adták oda a kobór, sérült állatokat, így láthattunk szabadon legelő teheneket, bivalyt, őzeket, pávákat, tyúkokat és más házi állatokat. Na de akkor térjünk a lényegre: tigrisek. Egy katlanba kellett lemennünk, ahol legalalább 15 heverésző tigris na meg perszse a hosszú sorban gyűrőző turisták látványa tárult elénk. A tigrisek nem zavartatták magukat, hogy az emberek simogatják és fényképezik őket. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól meg volt szervezve. Amikor rádkerült a sor, a rád kiosztott két kislány közül az egyik kézenfogott, a másik pedig a fényképezőgépedet fogta mágához és indulhatott a ”menet”. Sorra odavittek a tigrisek háta mögé, ahol aztán csak te pózoltál, hiszen a tigrisek 90% aludt. Eszméletlen nagy élmény volt, hihetetlenül szépek és nagyon voltak és ott lehettünk mellettük!! Még Mikinek az arcáról sem lehetett letörölni az elégedett mosolyt. A szőrük eléggé durva volt, nem olyan selymes, mint a kis kölyök leopárdnak, amit etettem. Egy álom vált nekem valóra a templom meglátogatásábval. Miki mindig is mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egymás után váltja valóra az álmaimat J. A tigrisek amúgy a hiedelmekkel ellentétben nincsenek benyugtatózva. Napközben amúgy sem aktívak és mivel a szerzetesek nevelték fel őket, teljesen hozzá vannak szokva az ember jelenlétéhez. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ők ott szabadon élnek már kölyök koruk óta. Lehetett volna úgy is fényképezkedni, hogy az öledben van a fejük, persze megjegyzem eléggé borsos áron.
Az úszó piachoz egy hajóval jutottunk el, ahol ugyancsak hajóra szállva jártuk végig a piacot, meg-megállva a folyón áruló emberek hajója mellett. Természetesen ez ma már csak a túristákról szól.
A Kwai folyó, Halál Híd és a múzeum - a folyóban krokodilok élnek, úgyhogy felhívták a figyelmünket, hogy lehetőleg ne essünk bele a vízbe miközben a Halál Hídon próbálunk átmenni. A hidat a 2. világháborúban építették a japánok által fogjul ejtett katonák. A híd építésekor sok százan haltak meg, amit a híd neve is hűen tükröz.
A következő nap a királyi palota látogatása volt soron, ami ugyan olyan tátott-szájas csodálatot váltott ki belőlünk, mint a tigrisekkel való közeli találkozás. Az építészeti stílus lélegzetelállító. Az egyik templomban talalható a híres emeráld buddha. A márvány talpazaton állnak a bronz ’garudas-ok’ (félig ember, félig madár szobor), melyek az emeráld buddhához vezető aranyozott lépcső mellett helyezkednek el. A buddha egy üvegbúrában van elhelyezve az aranyozott oltár legmagasabb pontján. A 15. sz-i szobor igazából kicsi (66 cm magas és 48 cm széles) egyetleg egy jade féldrága kőből van kifaragva, meghazuttolva a szobor nevét. Sajnos nem lehetett képet készíteni róla.
A palotában a királyok 1946-ig éltek, ma már csak pár kományhivatalnak ad otthont.
Délután indultunk Phuket szigetére, ahol az elkövetkezendő 3 napot töltöttünk.

De ezt majd a következő beszámolóban!

Képek két külön mappában találjátok itt és itt.

Sz.