Elköltöztünk...

Nos Elköltöztünk. Az elmúlt hét igen zsúfoltra sikerült, kedden értesítettek, hogy miénk a lakás, szerdán előleg befizetés, szombaton reggel autó bérlés (böszme Ford Transit), majd irány az ingatlanügynök szerződést kötni. A friss szerződéssel és a potom 19db kulccsal a zsebünkben elrobogtunk a lakást megnézni megint. Nos 3 dolog tudatosult bennük. 1. A lakás baromi nagy, komoly erőnléti edzésekbe kell kezdenünk, mert a bejárat-konyha távolság maratoninak tűnik. 2. Valami furcsa és egy idő után elég kellemetlen szag terjeng a lakában. 3. Nincs kilátás az ablakokból és az erkélyről, mert egy szomszédos épületre néznek az ablakok (kb. 6 méter a két ház között a távolság!). Nos a szagtól hamar megszabadulunk majd, de ez a kilátás dolog bizony eléggé zavar. Mindíg is híve voltam az otthoni pőreségnek, de ezt itt a magánéletünk zárt ajtók mögött tartásával sem lehet megoldani, marad a függüny elhúzás. No, de még így is szerencsések vagyunk, mert pont a hétvégén emlegették a hírekben a lakhatási gondokat Sydney-ben, miszerint majd 1 millio ember keres aktívan albérletet, ami nagyon megnehezíti az albérlethez jutást és a fellegekbe emeli az ingatlanok amúgy is szédítő árait. 52 hetig mindenképp elviseljük ezt a kényelmetlenséget, de igen esélyes, hogy egy év múlva megint fészket bontunk (már kezdünk egész rutinosak lenni).
Lakás szemrevételezés után haza robogtunk és elkezdtünk ketten hurcolkodni le-fel ingázva a kocsi és a szobánk között (hihetetlen mennyi cuccot pakoltunk el és halmoztunk fel abban a kis szobában). Nos az 1.6 tonna tehebírású 9m3-es rakteret kétszer raktuk meg, mire a cuccainkat áthordtuk (Nagyon büszke voltam Szilvire, hogy olyan kitartóan cipekedett velem és nem restelt megfogni a francia ágy végét, mikor a lépcsőn kellett vinni). Nos ekkorra már elég ramaty állapotban voltunk (no hát mi már nem a kaszálón szocializálódtunk) és ekkor jött még a mókás rész. Elvánszorogtunk a Woolworths áruházba és kibéreltük dokit, azaz a Rug Doctor fantázianévre hallgató kis szőnyegtisztítót. Habár a szőnyeg tisztítva volt, a szag és higiéniás igényeink megkövetelték az ismételt tisztítást. Míg én a szőnyeget pucoltam, Szilvia a fürdőket (ja, mert hogy kettő van) vette kezelésbe, fertőtlenítés, sika-mika, miegymás. Majd jött az ajtók lesikálása, egyetlen beépített szekrényünk kifertőtlenítése és egy porszívózás az előszobában (csak a hálókban van szőnyeg, máshol mindenhol kő). Ekkorra már nagyon kivoltunk, így este 8 körül vissz vánszorogtunk a korábbi szobánkba és ott aludtunk.
Másnap reggel nyúzottan kocsit visszavittem, majd irány a lakás, ahol a maradék sikálások, felmosás, fertőtlenítések, porszívózások, ablakmosások, pakolások kálváriája után este végre megihattuk az áldomást az új lakásra. Mondanom sem kell az a két pohár bor úgy taglózott le, mint alföldi böllér az egyszeri vásári malackát. Az este kicsit fáztunk (Nincs még takarónk, csak takaró huzatunk :) és reggel borult idő, jókora zuhé fogadott. Kíváló hétfő reggel........mindíg is lelki társamnak éreztem Garfield-ot. Képeket a szokott helyen találtok a lakásról. Mellesleg boldog kínai újévet mindenkinek, beléptünk a malac évébe, reméljük idén malacunk lesz........

Üdv,
Miklós