Virágkarnevál...

Hétvégén Debrecenben és Nyíregyházán jártunk. Szombaton látogattuk meg a Sóstói állatkertet, amitől leesett az állam. Le a kalappal, milyen bőséges vadállománnyal rendelkeznek és mindezt hatalmas területen, magas színvonalon mutatják be a publikumnak. Remek majd 4 órát töltöttunk el az állatkertben és egy csöpp hiányérzetem nem volt ha a budapesti testvérével állítottam mérlegre. Már maga az alföld is nagyon tetszett, ahogy haladtunk Nyíregyháza felé, magam eléggé vízi ember vagyok és az a sok kis láp, tó megannyi szürke gémmel és gólyával megkapó látvány volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit arra vet az élet, hogy látogassa meg a Nyíregyházi Állatparkot. Ja és volt kenguru is :) A szombatestét Debrecenben töltöttük rápihenve a másnapi Virágkarneválra. A menet vasárnap 10-kor indult volna, de szervezők kicsit bevoltak sózva, így előbb indult a menet vagy 15 perccel. 17 kocsi vonult fel ki szerényebb, ki gazdagabb cicomával. Mire a lelátó helyünkhöz értünk, már televolt és csak a lépcsőn tudtunk leülni, miközben volt vagy 33 fok és ragyogó napsütés. Sorra jöttek a kocsik és a köztes tánc/mazsorett/zenész együttesek szórakoztatva az 1000 fokban sem bágyadó hálás közönséget. Az első kocsin érkezett a Szent Korona, mely alatt az István a király zenéje szólt, nos itt bizony mindketten Szilvivel elérzékenyültünk és kicsit és valami furcsán szorította mindkettőnk szívét és torkát. Soha nem voltam az a túlbuzgó nacionalista, de valahogy ott és akkor jó volt Magyarnak lenni és fájó volt a gondolat, hogy elhagyjuk hazánk. Persze a pillanat elmúlt és megint átvette a helyét a bizakodás és az öröm az előttünk álló reménybeli új élet tükrében.